27 MAI, SÂMBĂTĂ, ORA 17:00 – Performance de Belu-Simion Făinaru (IL/RO) – Piața Unirii, în memoria celor aproximativ 18,000 de evrei deportați din Cluj la Auschwitz

Proiect produs pentru platforma transnațională de comemorare a Holocaustului din România și Republica Moldova, Viitorul Memoriei, 2017.

ORA 18:00 – VERNISAJ EXPOZIȚIE, CASA TRANZIT, STRADA GEORGE BARIȚIU NR. 16

19.30 – MASĂ ROTUNDĂ, „TRENUL LUI KASZTNER: ÎNTRE EROU ŞI TICĂLOS”, CASA TRANZIT, STRADA GEORGE BARIȚIU NR. 16

Cu Dr. Ladislaus Löb, Zoltán Tibori Szabó și o introducere de Szilárd Miklós despre cercetarea lui István Fischer pe tema trenului lui Kasztner. Moderată de Olga Ștefan. Discuția va fi în engleză, cu traducere în română.

Dr. Ladislaus Löb (n. 8 mai 1933) este profesor emerit la Universitatea Sussex în Anglia. Este autorul lucrărilor „De la Lessing la Hauptmann: studii în drama germană” (1974) şi „Christian Dietrich Grabbe” (1996). Löb este cunoscut și ca unul din pasagerii celebrului tren al lui Kasztner, la vârsta de 11 ani. Profesorul Löb a scris despre experienţa sa în „Tratând cu Satan: îndrazneața misiune de salvare a lui Rezso Kasztner”(2008). Pentru această carte a primit Austrian Holocaust Memorial Award în 2012.

Dr. Zoltán Tibori Szabó este director al Institutului pentru Studii de Holocaust și Genocid, Universitatea Babeş-Bolyai din Cluj, şi profesor asociat în Ştiinţele Comunicării. În anul 2007, a primit titlul de doctor în filologie, filosofie şi istorie de la Universitatea Babeş-Bolyai.

Szilárd Miklós s-a născut în 1981 la Miercurea-Ciuc. A studiat grafică la Universitea de Artă și Design din Cluj. A lucrat la Catedra de Arte Vizuale a Universităţii Creștine Partium din Oradea. Szilárd a fost unul dintre membrii fondatori ai Proiect-Protokoll (www.protokoll.ro) și coordonator al Școlii Populare de Artă Contemporană (ȘPAC) din Cluj. A colaborat în mai multe proiecte la Casa Tranzit din Cluj, unde a inițiat un program de atelier deschis și platformă de publicare numit conset (www.conset.ro). În prezent este doctorand la Universitatea de Artă din Budapesta.

Expoziţia include:

– O arhivă bogată cu albume de pictură şi sculptură, cărți și documente scrise de supraviețuitoare/tori și victime ale Holocaustului sau descendenții acestora, dintre care multe vor fi prezentate publicului pentru prima dată în acest context.

– Proiectul „Missing since 1944 – Cine îi recunoaște? – Tudsz róluk?”: La baza proiectului stau două albume conţinând în total 154 de fotografii reprezentând 442 de portrete, compilate de tipograful clujean Martin Katz din fotografii găsite de către deportaţii întorşi din lagăre. Încercarea lui de a identifica persoanele din fotografii a fost preluată de către proiectul „Missing since 1944” al Fundației Tranzit, pornit în anul 2008, o combinație de demersuri de cercetare și evocări artistice. Prin realizarea unor expoziții, publicații și o bază de date publicată pe internet, proiectul dorește să continue încercarea lui Martin Katz de a identifica persoanele care au dispărut în urma tragediei din 1944. Deoarece şansele pentru identificare se diminuează cu trecerea timpului, proiectul nostru poate fi considerat o ultimă încercare în aceasta direcţie.

Curator, redactor şef publicații: Csilla Könczei. Mai multe detalii despre proiect şi echipa de implementare: www.missingsince1944.ro

– “Munca Obligatorie pe Valea Târnavelor”, instalație de Răzvan Anton: Peste 200 de foi matricole din Al Doilea Război Mondial ale evreilor din zona Târnavelor și din împrejurimi au fost descoperite recent în balconul sinagogii din Mediaș, alături de alte documente valoroase de arhivă. Aproape un sfert din aceste foi matricole menționează detalii despre munca obligatorie prestată de persoanele respective. Aceste registre au fost întocmite de Centrala Evreilor din România, cel mai probabil la inițiativa guvernului. Ele oferă informații detaliate despre genealogia persoanelor înregistrate, menționând data și locul nașterii până la a doua generație. Astăzi aceste registre reprezintă o resursă rară pentru genealogiști și istorici. Persoanele prezente în aceste registre erau atât locuitori ai zonelor urbane cât și rurale din regiunea Târnava-Mică. În perioada războiului, locuitorii evrei din sate și micile orașe au fost evacuați forțat spre centrele urbane, precum Târnăveni, punând astfel capăt istoriei rurale a evreilor din Transilvania, de vreme ce foarte puțini au mai revenit după război.

Această lucrare a fost creată cu sprijinul cercetătoarei Julie Dawson (Leo Baeck Institute) în cadrul TRACES - Transmiterea Patrimoniului Cultural Controversat prin Artă: de la Intervenție la Co-producție.

– „Blocul Fischer/Fischer Block” curatoriat de Szilárd Miklós: În pofida operei sale extrem de vaste în domeniul filmului documentar, István (Stefan) Fischer (1936, Cluj – 2014, Aachen) a fost un regizor mai degrabă omagiat decît cunoscut. Opera lui Fischer descrie un arc istoric. Începută la Studioul de filme documentare „Sahia” din Bucureşti, ea a continuat în redacţia proaspăt înfiinţatei Emisiuni maghiare din cadrul Televiziunii Române. A putut parcurge ţara în lung şi-n lat producând reportaje şi filme documentare. Printre altele, îi datorăm un portret intim al muncitorilor de la uzina Tehnofrig din Cluj, unde, de altfel, a şi lucrat înainte ca lăcătuş mecanic. În 1973 a emigrat în Germania. A luat cu el trei dintre filmele sale – printre ele filmul artistic Măcar Europa (1972), realizat după nuvela omonimă a lui Géza Páskándi, care a rămas şi singurul său film artistic. Creat în spiritul noului val european, acesta poate fi clasat, pe drept, printre operele marilor inovatori ai limbajului filmic progresist. În RFG, Fischer e angajat de studioul de la Saarbrücken al televiziunii publice ADR. Datorită educaţiei sale universitare la Leningrad, și deci cunoscând limba şi împrejurimile, va începe să călătorească destul de devreme în Uniunea Sovietică şi în statele sale satelit pentru a realiza documentare, și va continua să facă același lucru şi după schimbările de regim, în primii ani ai „tranziţiei”. Mutîndu-se după pensionare în Ungaria, Fischer descoperă o placă memorială dedicată lui Rezső Kasztner, personaj controversat, evreu clujean, implicat într-o operaţiune de salvare a unui număr de evrei, evacuaţi în urma unui compromis cu autorităţile germane. Fischer începe o polemică intensă pe această temă şi rămîne un cercetător insistent al aşa-numitului „tren Kasztner”. Nu se ştie exact ce a vrut Fischer cu această cercetare, dar e limpede că ea i-a marcat sfîrşitul vieţii. În calitate de cineast, Fischer a fost un portretist remarcabil. Oricare ar fi fost situaţia istorică sau politică în care îşi decupa subiecţii, aceştia erau prezentaţi ca purtători excepţionali ai istoriei.

Proiect produs pentru platforma transnațională de comemorare a Holocaustului din România și Republica Moldova, Viitorul Memoriei, 2017.

– „Collection of Trials to Describe Reality”, instalație de Andrea și Matei Bellu (DE/RO): Încercăm să privim prezentul ca articulare a mutaţiilor devenirii sale istorice. Astfel, categoriile precum „trecut”, „prezent” şi „viitor” nu indica diferite momente în timp, ci sunt mai degrabă implicate în sincronicitatea unui moment, în care genealogii de semnificaţii se desfăşoară adesea în circumvoluţiuni capricioase şi sunt bântuite de fantome transistorice şi trans-subiective.

Proiect produs pentru platforma transnațională de comemorare a Holocaustului din România și Republica Moldova, Viitorul Memoriei, 2017.

– „Fragments of a Life/Fragmente dintr-o viață”, video de Olga Ștefan, imagine Miklós Klausz Rózsa, montaj Gabi Basalici:

O lucrare video ce combină discuţii intime de familie, între Olga Ştefan şi bunica ei, Sorana Ursu (care are acum 92 de ani), cu materiale de arhivă, fotografii şi alte imagini din trecut sau din prezent, realizând un amestec de amintiri şi impresii care ilustrează şi contrazic deopotrivă faptele istorice. Cu ajutorul mărturiilor personale ale Soranei Ursu, al carei tată a fost ucis în pogromul de la Iaşi, şi ale altor membri ai familiei, ce locuiesc acum în Israel şi în Statele Unite, fragmentele biografice sunt adunate într-o încercare disperată de a construi o naraţiune coerentă a vieţii, recunoscând prezentarea unei imagini incomplete a realităţii, maleabilitatea memoriei şi tragedia uitării, un element inerent al supravieţuirii. Povestea urmăreşte viaţa Soranei Ursu în anii războiului, evoluţia sa către comunism şi în cele din urmă deziluzia sa în timp ce explorează probleme legate de identitate, migraţie, dez-locuire şi apartenenţă.

– Filmul „Iluziile mele”, concept Olga Ștefan în colaborare cu Vârsta4 și Ileana Szasz, imagine Miklós Klausz Rózsa, Romulus Balazs și Olga Ștefan, montaj Ileana Szasz:

Poveştile personale ale rezidenţilor căminului Rosen ne poartă prin zonele şi spaţiile din cartierul evreiesc din Bucureşti, prin locurile unde au avut loc episoadele de violenţă antisemită în timpul pogromului din 1941, pe la casele unde au trăit povestitorii/toarele filmului şi la clădiri importante pentru viaţa comunităţii evreieşti. Aflăm despre condiţiile în care trăiau evreii din Bucureşti în timpul războiului, despre impactul legilor rasiale asupra situaţiei şi vieţii de zi cu zi a evreilor, și identitatea evreiască de după război.

Film produs pentru platforma transnațională de comemorare a Holocaustului din România și Republica Moldova, Viitorul Memoriei, 2017.

– „Fără Titlu”, de Belu-Simion Făinaru (IS/RO) – un frigider vechi cu o rochiță de fetiță și un sertar umplut cu pămînt din Ierusalim ne amintesc de copiii omorîți la Auschwitz, iar un congelator cu gheață în el și o forma de stea a lui David umplută cu ulei fac aluzie la stelele pe care evreii au fost forțați să le poarte.

Expoziţia va putea fi vizitată:

– în perioada 28 mai – 2 iunie, zilnic între orele 12.00 şi 18.00
– în perioada 3 – 10 iunie, zilnic între orele 12.00 şi 20.00.

május 27., szombat
17:00 Belu-Simion Făinaru performansza (IL/RO) – Az Auschwitzba deportált 16,148 zsidó emlékére – Főtér

A projekt a romániai és a Moldvai Köztársaságbeli Holokauszt emlékezetére létrehozott, Az Emlékezet Jövője 2017 transznacionális platform keretén belül jött létre.

18:00 – KIÁLLÍTÁSMEGNYITÓ, TRANZIT HÁZ, BARIȚIU / MALOM U. 16. SZÁM

19.30 – KEREKASZTAL BESZÉLGETÉS, „KASZTNER VONAT: HŐS VAGY ÁRULÓ?” TRANZIT HÁZ, BARIȚIU / MALOM U. 16. SZÁM

A beszélgetésen részt vesznek Löb László és Tibori Szabó Zoltán. Miklós Szilárd bevezetője Fischer István kutatását mutatja be a Kasztner vonatról. A beszélgetés moderátora Ștefan Olga. A beszélgetés angol nyelven folyik, román és magyar fordítással.

Dr. Löb László (sz. 1933. május 8-án Kolozsváron) az angliai Sussex Egyetem professzora. A „From Lessing to Hauptmann: Studies in German Drama.” (1974) és „Christian Dietrich Grabbe” (1996) könyvek szerzője. Löb professzor 11 éves korában maga is a elhíresült Kasztner vonat egyik utasa volt, visszaemlékezéseit a Megvásárolt életek – Kasztner Rezső vakmerő mentőakciója” című, 2009-ben megjelent könyvében írta meg. A könyv 2012-ben elnyerte az Osztrák Holokauszt Emlékezete Díjat.

Dr. Tibori Szabó Zoltán a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem keretén belül működő A Holokauszt és Népirtás Tanulmányozása Intézet igazgatója, 2002 óta a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Karának oktatója, 2007 óta tudományos főkutató, 2012 óta egyetemi docens. 2007-ben a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen szerzett doktori címet filológiából, filozófiából és történelemtudományból.

Miklós Szilárd 1981-ben született Csíkszeredában. Grafikát tanult a kolozsvári Képzőművészeti Egyetemen, és egy ideig a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem Vizuális Művészetek tanszékén dolgozott. Szilárd egyike volt a Protokoll Projekt (www.protokoll.ro) alapító tagjainak, valamint a kolozsvári Kortárs Művészeti Népiskola koordonátorainak. Számos projektje a kolozsvári Tranzit Ház keretén belül jött létre, ahol egyben egy nyílt műhelyt és publikációs platformot is elindított conset néven (www.conset.ro). Jelenleg a budapesti Képzőművészeti Egyetem doktorandusz hallgatója.

A kiállítás részét képezik:
Egy szobrászati és festészeti albumokból, könyvekből, a Holokausztot túlélők visszaemlékezéseiből, valamint a túlélők leszármazottainak írásaiból összeállított gazdag archívum. A könyvek és dokumentumok nagy része először kerül bemutatásra a nagyközönség előtt ebben a kontextusban.

A „Missing since 1944 – Cine îi recunoaște? – Tudsz róluk?” projekt
A projekt alapjául két fényképalbum szolgál, amelyet Katz Márton, kolozsvári nyomdász állított össze olyan fényképekből, amelyeket a hazakerült deportáltak holmijai között találtak. A két album összesen 154 fényképet, 442 portrét tartalmaz. A Tranzit Alapítvány 2008-ban elindított „Missing Since 1944” című kutatási és művészeti projektje Katz Mártonnak a fényképeken látható személyek azonosítására tett kísérletét folytatja. A projekt keretén belül létrejövő kiállítások, kiadványok, valamint az interneten hozzáférhető fényképadatbázis célja az 1944-ben Kolozsvárról elhurcolt, és a Holokausztban eltűnt embereknek a beazonosítása. Mivel a beazonosítás lehetősége az idő múlásával egyre csökken, a Tranzit Alapítvány projektje az utolsó próbálkozások közé tartozik.
Kurátor, és a kiadványok főszerkesztője: Könczei Csilla További információk a projektről és a résztvevőiről a www.missingsince1944.ro weboldalon találhatóak.

„Kényszermunka a Küküllő völgyében,” Răzvan Anton installációja.
Több, mint 200, a második világháború idejéből származó, és a Küküllő-menti zsidóságra vonatkozó hivatalos feljegyzést, valamint sok más értékes archív dokumentumot találtak nemrég a medgyesi zsinagóga erkélyén. A feljegyzéseknek majdnem negyede tartalmaz valamilyen információt az ezek az emberek által a háború alatt végzett kötelező kényszermunkát illetően. A nyilvántartást a Romániai Zsidó Központ állította össze, valószínűleg a román kormány kezdeményezésére. A dokumentumok részletes adatokat tartalmaznak a nyilvántartásba vett személyek élettörténetéről, két generációra visszamenően rögzítenek születési időpontokat és helyszíneket. Napjainkban ezek a nyilvántartások értékes forrásanyagot jelentenek a családfakutatók és történészek számára. A nyilvántartásban szereplő személyek a Kis-Küküllő völgyének városi és falusi lakosai voltak. A háború alatt a kisvárosok és falvak zsidóságát erőszakkal nagyobb városi központokba, például Dicsőszentmártonba telepítették, véget vetve ezzel az erdélyi falusi zsidóság történetének, a háború után ugyanis csak nagyon kevesen tértek vissza.

Ez a munka Julie Dawson kutató (Leo Baeck Institute) segítségével jött létre, a TRACES program keretében.

Fischer blokk
Fischer István (1936, Kolozsvár − 2014, Aachen) termékeny dokumentumfilmes életpája után egy ünnepelt, de kevésbé ismert filmrendező. Filmes munkássága a társadalmi megrendelés specifikusan kontrollált és standardizált forgalmazójához és közegéhez, a közszolgálati televízihóz köthető. Ez viszont egy teljes történelmi ívet ír le. Kezdetben a bukaresti “Sahia” Dokumentumfilm Stúdióban, majd a Román Televízió újonnan induló Magyaradás szerkesztőségében dolgozott. Rejtett kamerával filmezett börtönben, de rendőröket is casting-olt propagandafilmek készítéséhez. Körbeutazta az országot, hogy riportokat, dokumentumfilmeket keszítsen. A kolozsvári Tehnofrig gépgyarban is forgatott egy bensőséges munkásábrázolást, abban a gyárban, ahol korábban ő is géplakatosként dolgozott, és ahonnan az ország különböző gyáraiban beszerelt élelmiszeripari gépeket szervízelte.
1973-ban Németországba emigrált. Három filmjét vitte magával, ezek között azt a játékfilmet, amelynek levetítésére tett két sikertelen kísérlet után végleg felismerte, hogy az akkori Romániában nem lehet tovább jövője. A Páskandi Géza azonos című novellája alapján keszült Legalább Európat (1972, 28’) egyetlen játékfilmje. Ez az európai új hullám szellemében készített film teljes joggal sorolható a progresszív filmes nyelv nagy alkotóinak művei mellé, ugyanakkor Fischer dokumentumfilmes munkásságának egy lehetséges kulcsaként is értelmezhető.
A hetvenes évek elején egy olyan közegbe érkezik Nyugat-Németországba, ahol nem túl sokáig, de még ellenálltak a kereskedelmi televíziok betörésének és a kormányzat megtagadta ezektől a sugarzási licenszet. Fischer kezdetben szabadúszóként, majd az ADR közszolgálati televízió saarbrückeni stúdiójának állandó alkalmazottjaként dolgozott. Leningrádi egyetemi évei alatt szerzett nyelv és helyismerete okán elkezdet visszautazni a Szovjetúnióba és szatelit államaiba, hogy dokumentumfilmeket készítsen, amit a rendszerváltás utáni tranzíciós években is folytatott. Ezek a témaválasztásuk és munkamódszerük folytán, olyan történelmi dokumentumok, melyek jóval túlmutatnak azonnali televíziós alkalmazásukon. Az 1989-es fordulattal aktívan probálta serkenteni a közéletet valamikori otthonában. Egy egész konvoj kamionnal hozott videótechnikát, és írogépeket Romániába.
Egy interjúban, ahol Fishert zsidó sérelmekről, zsidó identitásáról kerdezték, azt a választ adta, hogy ő egyetlen szervezett embercsoporttal sem vállalt önszántából közösséget, kivéve a Maledicta nevű elitista szervezetet, amely egy nemzetközi karomláskutató lap körül szerveződött. Mindezek hátterében, nyugdíjazása után Magyarországra költözve, Fischer felfedezett egy Kasztner Rezsőnek állított emléktáblát és erős polemizálásba kezdett a témában. Élete végeig a kolozsvári származású zsidó nevéhez kapcsolt kontroverszált zsidómentő akció, a “Kasztner vonat” kutatója maradt. Nem tudni pontosan, hogy megírni szerette volna, filmet probált készíteni, vagy utolsó nagy erőfeszítésként csupán megérteni szerette volna azt a terhet amely ránehezedett generácóijára.
Fischer filmesként mindenek előtt egy kiváló portrékészítő volt, aki bármilyen történelmi, politikai helyzetben választotta is ki portréja alanyát, ezt a legsúlyosabb történelmi hordozóként tudta feltűntetni, úgy, hogy naivság áldotta realizmussal beszéltette azt.

A projekt a romániai és a Moldvai Köztársaságbeli Holokauszt emlékezetére létrehozott, Az Emlékezet Jövője 2017 transznacionális platform keretén belül jött létre.

 „Collection of Trials to Describe Reality”, Andrea és Matei Bellu (DE/RO) installációja.
Megpróbálunk olyan helyszínként tekinteni a jelenre, mint ahol történeti létrejöttének a mutációi artikulálódnak. A “múlt,” “jelen” és “jövő kategóriái ennek megfelelően nem különböző pontokat jelentenek az időben, hanem egyesülnek egy olyan pillanat szinkronicitásába, amelynek jelentéstörténetei szeszélyes körforgásban vannak és történelmen és szubjektivitáson túli szellemek kísértik őket.

A projekt a romániai és a Moldvai Köztársaságbeli Holokauszt emlékezetére létrehozott, Az Emlékezet Jövője 2017 transznacionális platform keretén belül jött létre.

A film a romániai és moldáviai holokausztra való emlékezés transznacionális platformja, Az emlékezés jövője számára készült, 2017-ben. 

MÁJUS 28, VASÁRNAP, 12:00 – 18:00, KIÁLLÍTÁS, TRANZIT HÁZ, BARIȚIU / MALOM U. 16. SZÁM

MÁJUS 29, HÉTFŐ, 12:00 – 18:00, KIÁLLÍTÁS, TRANZIT HÁZ, BARIȚIU / MALOM U. 16. SZÁM
Filmvetítések: 18.00 – 21.00

– Transnistria: The Hell, Zoltan Terner rendezésében (Izráel, 1996), 41 perc, dokumentumfilm, román és angol felirattal
ROMÁNIAI PREMIER
– Mamaliga Blues, Cassio Tolpolar rendezésében, (Brazília, 2014), 56 perc, dokumentumfilm, angol
ROMÁNIAI PREMIER
– Souvenirs de Iasi, Romulus Balasz, (France, 2016)

MÁJUS 30, KEDD, 12:00 – 18:00, KIÁLLÍTÁS, TRANZIT HÁZ, BARIȚIU / MALOM U. 16. SZÁM
Filmvetítések: 18.00 – 21.00

MÁJUS 31, SZERDA, 12:00 – 18:00, KIÁLLÍTÁS, TRANZIT HÁZ, BARIȚIU / MALOM U. 16. SZÁM
Filmvetítések: 18.00 – 21.00
– Valea Plângerii, Mihai Andrei Leaha, Andrei Crişan, Iulia Hossu rendezésében (Románia, 2013), 56 perc, dokumentumfilm, román nyelven
– Natan, Paul Duane/David Cairnes rendezésében (Nagy Britannia, 2013), 66 perc, dokumentumfilm, angol
ROMÁNIAI PREMIER

JÚNIUS 1, CSÜTÖRTÖK, 12:00 – 18:00, KIÁLLÍTÁS, TRANZIT HÁZ, BARIȚIU / MALOM U. 16. SZÁM
Filmvetítések: 18.00 – 21.00
– Saul fia, Nemes László rendezésében (Magyarország, 2015), 107 perc, filmdráma, magyar nyelven, angol felirattal.
– Sebhelyes szívek, Radu Jude rendezésében (Románia, 2016), 141 perc, filmdráma, román nyelven.

JÚNIUS 2, PÉNTEK, 12:00 – 18:00, KIÁLLÍTÁS, TRANZIT HÁZ, BARITIU / MALOM U. 16. SZÁM
Fischer István filmjeinek vetítése: 18.00 – 21.00
Jelen projekt keretén belül, Tatjana Fischer, a rendező özvegyének jóvoltából 11 olyan németországi időszakában készült filmje került a kolozsvári Minerva Művelődési Egyesület és a Tranzit Ház archívumaiba, amelyet eddig a (kolozsvári) nagyközönség még nem láthatott. Ezekből került válogatásra (angolul feliratozva) most három, amelyek azt változó média-környezetet és nyílvánosságot vilagítják meg amiben Fischer dolgozott.

A Tíz dollár egy másodperc (Bob Brown Show), (1977, 60’)

A Tűzvonalban – A moszkvai Ogonjok szerepe a “peresztrojkában”, (1988, 42’)

A Jótevő vagy világ-összeesküvés vezére?, (1996, 42’)

A filmek angol nyelvű felirattal vannak ellátva.

A kiállítás látogatható:
– május 28. – június 2.: naponta 12.00 és 18.00 között
– június 3. – június 10.: naponta 12.00 şi 20.00 között